„Én kis kertet kerteltem…”

ico„Én kis kertet kerteltem…”

balkon

Kóréné Horváth Anita vagyok, a Piarista Óvodában dolgozok óvónőként. 7 éve élek Nagykanizsán, ide jöttem férjhez. Előtte egy Baranya megyei kis faluban, Gödrében éltem, ami egy 1000 fő körüli kis település, gyönyörű tájjal. Azt hiszem, itt szerettem bele a természetbe, itt kezdődött minden. Gyerekkoromban már nagyon fiatalon mentünk a testvéremmel a kertbe segíteni szüleinknek, nagyszüleinknek. Ekkor persze még mindig azt vártuk, mikor lesz már vége, de itt ivódott belénk a kert, a növények szeretete. Mára már neki is saját gazdasága van.

Számomra borzasztóan furcsa volt a falusi életből becseppenni a városi forgatagba. Nagy zaj, sürgés-forgás, hiányzott, hiányzik az a kis hely, ahol körülvesz a természet. Néhány éve határoztam el, hogy megpróbálkozom az erkélyen kialakítani egy kis zöld területet. Nem volt könnyű dolgom, hiszem nincs szó hektárokról, csupán 3 m2-ről. Kezdetben muskátlival, virágokkal kezdtem, aztán pár haszonnövény is helyet kapott. Tavaly, 2012-ben volt az első év, amikor több növény kapott helyet ezen a talpalatnyi helyen, ám akkor még csak balkonládákban, cserepekben kaptak helyet. Idén édesapámmal viccelődtünk, hogy van egy régi disznóvágáshoz használt régi fürdető teknő, azt kellene elhozni. A viccből végül komoly gondolkodás lett, amit tettek követtek. Így épült, szépült az erkély. A teknőbe fólia került, abba kavics réteg, majd jó néhány vödör erdei és virágföld keveréke. A balkonkertbe került négyféle paradicsom (hagyományos, fekete, koktél, balkon), paprika, metélő petrezselyem, bazsalikom, saláta, citromfű, menta, vanília virág, és magról szaporított levendula. Kezdetben rozmaringot is próbáltam, de az nem bírta az erkély klímáját, így ő Homokkomáromban kapott végleges szállást.

A növények tápanyag utánpótlásáról heti egyszer tápoldattal gondoskodtam, akik ezt azzal hálálták meg, hogy egészen a plafonig nőttek (a paradicsomok legalábbis).

Az erkélyünk déli fekvésű, a növények a nap nagyobb részében kaptak fényt. Átlagosan egy nap kb. fél órát töltöttem a „kertben”, ápolgattam, bíztattam a növényeimet.

A mai rohanó világban nagyon fontosnak tartom, hogy legyen az ember számára egy hely, ahol megérezheti a természet közelségét, megtapasztalhatja a gondoskodás gyümölcsét, és feltöltődhet. A természet nagyon jó ebben. Nyári időben, amikor a reggelek még nagyon kellemesek voltak, a férjemmel az erkélyen reggeliztünk, és vacsoráztunk. Teljesen olyan élmény volt, mintha megterítettünk volna a kert közepén. Amikor tehettem, a legtöbb időt itt töltöttem, és felemelő érzés volt számomra, amikor megjelent a növények közt egy-egy méhecske, vagy pillangó. Meggyőződésem, hogy Istentől nem azért kaptuk a természetet, hogy tönkretegyük, hanem azért, hogy gyönyörködjünk benne, hogy gondját viseljük. A mai ember már nem figyel környezete apró csodáira, csak elrohan mellette, ne adj’ Isten rátapos. Óvónőként vallom, hogy már pici korban meg kell adni a gyermekeknek a rácsodálkozás örömét, meg kell tapasztalni, mi történik az élőlényekkel, amikor gondoskodunk róla. Így várhatjuk el, hogy felnőve megbecsüljék nemcsak a természetet, de talán egymást is. Talán mindaz, aki a természetre csodálattal, és óvó gondoskodással figyel, az képes megbecsülni embertársait, szeretettel fordulni feléjük.

Itt ragadom meg a alkalmat arra is, hogy büszkeségemnek adjak hangot, mivel mini kategóriában óvodánk Süni csoportja harmadik helyezést ért el a megmérettetésen. Nagy öröm, amikor már maguktól jönnek velünk a kiskertbe, és azt kérdik: „Segíthetek?”, vagy együtt gyönyörködünk a látogató pillangókban, szitakötőkben, méhekben, virágokban. A közösen termelt zöldségeket is sokkal szívesebben fogyasztják, és kóstolják meg.

Szeretettel bíztatok mindenkit, hogy érdemes, megéri foglalkozni a növényekkel, mert meghálálják a törődést!

2013. október 15.